A minőségi képek fontossága

2019. október 07. - LeoGroup Attila

Volt már bejegyzésem arról, mennyire fontos is egy megfelelő minőségű fotó egy ingatlan értékesítéséhez, alább viszont egy érdekes összehasonlítást láthattok: két fotós (!) által készített sorozat, az én értékesítésemnél, egy 8. kerületi, még eladó 2 szobás újépítésű, emeleti ingatlanban. Te melyik képekkel felrakott hirdetést vásárolnád meg? Szerintem a képek magukért beszélnek, nem hiszem hogy komolyabb magyarázatra szorulna bármelyik.

A képekhez nem nyúltam utólag, a fotósoktól így kaptam meg őket - ami nem jelenti azt, hogy nincs rajtuk utómunka, a lényeg az, hogy ők tették bele a munkát és adták ki a kezükből a munkát. 

halo.jpg

A hálószoba, ugyanabból a pozícióból fotózva.

nappali_konyha.jpg

A nappali és az amerikai konyha a terasz felől fotózva.

terasz.jpg

A terasz, ami a nappali és a szoba előtt is végigmegy.

furdo.jpg

Van, hogy a fürdőszoba a méretei és formái miatt nem fér be egy képbe, de ez nem probléma, lehet két képen is, ha azok értelmesen mutatnak. Lényeges felismerni, hogy mikor szükséges egy plusz kép ahhoz, hogy az ténylegesen többet is mutasson, többet is adjon.

Hangsúlyozom tehát, hogy a képeket nem a tulajdonos, nem egy ingatlanos, hanem két, egymástól teljesen független profi fotós csinálta, egyikőjük sem kezdő a szakmájában, mégis mennyire mást tudnak ugyanarról az ingatlanról. Nem szabad elfelejteni, hogy a hirdetések óriási óceánjában az első, amit az érdeklődő meglát, az az egyetlen kép, amit mi főképnek helyeztünk el, fontos tehát, hogy az a kép olyan legyen, ami miatt kattintani fognak.

Lehet, hogy én vagyok túlontúl maximalista a témában, de úgy gondolom, az ügyfelem képviselése jelen helyzetben egyértelműen megkövetelte az újrafotózást és most ezt a blogbejegyzést is.

Attila

 

"Eladom fű alatt, így jár a legjobban" - amikor az ingatlanos pofátlanul megpróbál átvágni

A történet már régebbi, melyet egy jelenlegi ügyfelem mesélt el egy belvárosi mezítlábas (értsd: iroda és céges háttér nélküli) ingatlanosról, aki a címben olvasható módon próbált (és sajnos sokszor nem csak próbált, sikerült is neki) megvezetni tulajdonosokat...

b_ob20160104024-e1530085658791-1024x576.jpg

Történt ugyanis, hogy az eladó, nevezzük Ferencnek, szeretett volna eladni egy 6. kerületi, remek helyen lévő felújítandó, de komoly potenciállal rendelkező emeleti ingatlant. Mivel nem budapesti illetőségű, évtizedek óta egy nagy vidéki családi házban élő idősebb emberről beszélünk és ezt a belvárosi ingatlant örökség útján kapta meg, semmilyen ingatlanértékesítői tapasztalattal nem rendelkezik, hát mit tegyen, felhívott egy budapesti építési vállalkozó ismerősét, hogy ajánljon neki valakit, aki ezt az ügyet elintézi.
Az építési vállalkozó nem az újépítésűekre szakosodott típus volt, hanem a megveszem-felújítom-eladom karakterisztikával körülírható, így ajánlott neki egy általa jól ismert és Ferencünknek ajnározott, szakértőként leírt mezítlábast, akivel "tuti elégedett leszel barátom" - mondta. Ferencünk felhívta, az ingatlanos már várta a hívást, képben volt, másnapra már találkozót is kért. Ferenc kicsit megijedt, nem volt felkészülve ilyen hirtelen indulásra, de belement, hiszen az ő érdekét képviseli az ingatlanos - gondolta magában...
Másnap a találkozóra Ferenc egyedül érkezett, az ingatlanos pedig két másik férfival, akiket tanítványaként mutatott be és akik egyből elkezdték nagybuzgón felmérni az ingatlan minden szegletét, mondván hogy egy befektető is kérdezni fogja a felmért adatokat, legalább felkészültek lesznek.
Amikor az anyagiakra terelődött a szó, akkor fordult át Ferencben valami. Az első a jutalék volt, ami kimagasló volt egy ilyen helyzetre való tekintettel és még Ferencet is szíven ütötte: "5% hát az semmi, mindenki többé' dógozik, hát én mé' tegyem kevesebbé'?" Végül sikerült megállapodni 4%-ban, ami még mindig nem kevés, de elfogadható, ezen túl is lendülhettek volna a felek, de ezután jött a neheze: "Há' Ferenc, én aztat gondolom, hogy ez a lakás messze nem ér annyit amennyit te gondolsz éééte, de elintézem, hogy X-et kapjá', ennyit ér ilyen állapotban ez." Amit az ingatlanos nem tudott, hogy Ferenc megnézte indulás előtt a környékbeli árakat a neten, hogy legalább nagyságrendi fogalma legyen a négyzetméterárakról, az ingatlanos 40 (!) százalékkal alacsonyabb árról indult volna (és ebből még alku és a jutalék ilyenkor lejönne). Ekkor jött a fő gond: "ki se raknám piacra, ELDUGJUK, hogy különleges legyen! Hozok ide befektetőt, oszt eladjuk úgy! Eladom fű alatt, így jársz a legjobban! Jó?" Ferenc köpni-nyelni nem tudott, azt mondta az egész értékesítést át kell gondolnia, az ingatlanos és segítői hisztizve elvonultak, majd Ferenc "barátja", az építési vállalkozó néhány percre rá hívta Ferencet: "barátom hallom nem sikerült a dolog de ne aggódj, én segítek neked és megveszem X+5%-ért az ingatlant, így nem kell megbíznod senkit, majd én segítek neked!" Na, itt már leesett Ferencnek: az ingatlanos és a "barátja" összejátszottak, hogy többtízmillió forinttal olcsóbban megvegyenek egy lakást, saját céljaik érdekében. Szerencsére még időben leesett a tantusz Ferencnek így az üzletből nem lett semmi, később talált egy értelmes ingatlanost aki értelmes árban sikeresen értékesítette a lakást és mindenki elégedett volt, de a fő gond az, hogy még mindig rengetegen bedőlnek az ilyen mezítlábasoknak, akik óriási pénzekkel károsítanak meg gyanútlan ügyfeleket... és csodálkozunk, hogy az ingatlanszakma annyira rosszhírű, amennyire? Itt egy barát néhány millió forint extra nyereségért úgy vágta volna át Ferencet, hogy csak nyekken.
A tudatosabb ingatlanosválasztást és az ingatlanközvetítői szakma szabályozását EL KELL VALAHOGY ÉRNI, nincs mese, egyszerűen NEM TÖRTÉNHET MEG ILYEN.

Attila